2007. márc. 31. 2:00 - írta Csaszi

 

 

 

 

 

 

Celebrity Death Match: Bakáts vs. Fábry…

Nagy sebességgel terjed az interneten az a felvétel, amely Fábry Sándor, ismert showman Napkelte-beli szereplését tartalmazza. A jobboldal szerint természetesen egyértelmű volt, hogy Fábry leiskolázta a Napkelte „kérdezőbiztosait”, de még a józanabb baloldaliak – ők kínjukban - és az elvileg sehova sem tartozók is a hasukat fogták a kora reggeli performance kapcsán. Én most ennek ellenére nem Fábry sziporkázó verbalitásba ágyazott  eszmefuttatásait (Trutymó Emília vágtatása az élet csillagporos ösvényén stb.) elemezném, hanem a Bakáts Tibor feminin nyavalygással aláhangszerelt megnyilvánulásait veszem górcső alá. (Fábryt csak akkor „szólaltatom meg”, ha az kontextus-függő.)

Ugyanis: a laikusok számára Fábry és Bakáts párbaja - érthető okokból -, eltakart néhány nagyon fontos dimenziót, amely oly jellemző a honi (neo)liberális értelmiség erkölcsi nihillizmusára. Továbbá: az átlag választópolgár maximum három hónap távlatban képes visszaemlékezni és szellemi tunyaságának „csúcsán” (vagy bugyrában?) eljutott az „egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz” – Fábry által csak Leitmotívumnak -, nevezett buta maximájához. („Miért, ez így is van!” mondja a magabiztosabb Homo Kádáricus, amivel persze csak tovább takargatja tájékozatlanságát. Ez ellen a lefegyverző ostobaság ellen nincs verbális fegyver, széttárhatjuk karunkat.)

 

De miért várnánk többet a többségtől, ha a magyar celebritások egyik vezéralakja (akit, demagógnak hangzik, de a mi pénzünkből fizetnek a köztévén) sem képes arra, hogy felkészüljön egy beszélgetés előtt és ne ordibáljon élő adásban; a legrosszabb reflex mellesleg, a „ha nincsen igazam, akkor felemelem a hangom, hátha akkor meggyőzőbbnek és felkészültebbnek látszom” kommunikációs taktika. (Sokat mondó volt az amúgy szintén moral insanity Verebes István hallgatása, akinek szakértelme azért mégsem említhető egy napon Bakátséval.)

Az alábbiakban alábbiakban kigyűjtöttem Bakáts szinte minden mondatát (szó szerint!), ugyanis kvintesszenciája annak a (neo)liberális-rendszerváltó-globalokrata gőgnek, amivel a csak nyomokban létező polgári értelmiség évek óta küzd: 

  

1. idézet:

„Nem érzed hibásnak magad abban, hogy a bal és a jobb oldal nem áll szóba egymással?”

Ezzel Bakáts tulajdonképpen csak bemelegít; egy ilyen kaliberű analóg kijelentésért a Megasztár zsűrijéből kivágták volna. Egy olyan ostobaságot ugyanis nagyon nehéz komolyan venni, amely szerint egyetlen ember lenne hibás azért, hogy bal és jobb oldal nem áll szóba egymással, a mondat ugyanis ezt jelenti nem mást. A. A rosszabb eset, ha Bakáts ezt komolyan gondolja; B. Ha nem tud (nyelvtanilag) korrekt kérdéseket feltenni, miért alkalmazzák? (Javasolt kérdés: Nem érzed úgy, hogy te is kivetted a részed abban a csatározásban, amelynek eredményeként bal és jobb oldal nem áll szóba egymással?)

2. idézet:

„Mindannyian hibásak vagyunk ebben a történetben, de hát azért te is elég nagy felületen látszol, tehát ez a kérdés jogos.”

Uff, én beszéltem! Jogos és kész!

3. idézet:

"Gondold el például, hogy a Napkeltébe nem jön el a Fidesz meg a KDNP!”

Az, hogy az aktuálpolitikai szerepet (pl. pártrendezvényeken való felszólalás stb.) nem vállaló Fábry megnyilvánulásai milyen relációban vannak (és főleg milyen hatással!) az ország egyik legnagyobb pártjának napi politikai viselkedésére, kérdéses… (Fábry itt finoman fel is hívta a figyelmet az ok és az okozat pontos meghatározására és azok felcserélésének a veszélyére.)

4. idézet:

„A tévé alkalmas jó dolgokra is, például arra, hogy a jobb és a baloldal kibéküljön és a közszolgálatiság, mint olyan megvalósuljon.”

A közbeszédben a „dolog” szó nagyjából az izével egyenértékű, akkor használja valaki, amikor nincsen elegendő szókincse arra, hogy valamit megfelelően kifejezzen, körülírjon. A „közszolgálatiság, mint olyan” (public broadcast) pedig nem azt jelenti, hogy két politikai erő képviselői szóba állnak egymással és patikamérlegen kell kiszámolni, hogy mennyi felületet kap a jobb és a bal, itt minőségi követelményekről van szó. Álljon itt a BBC „Extending Choice” nevű dokumentuma a kilencvenes évekből, amelyekben lefekteti a közszolgálatiság követelményeit:

A.      Biztosítani az állampolgárok jogának érvényesülését, hogy jól tájékozottak legyenek, és ezáltal garantálni a „nemzeti párbeszéd” egészséges fejlődését; a BBC felelős azért, hogy a kiemelkedő jelentőségű bel- és külpolitikai eseményekről bárki pártatlanul és objektíven tájékozódhasson;

B.      A BBC feladata a brit kultúra táplálása és őrzése, valamint az, hogy a nemzeti kulturális értékeket részesítse előnyben a nemzetközi tömegkultúra termékeivel szemben;

C.      A BBC feladata kielégíteni a többféle népet, kultúrát, értékrendet magába olvasztó egykori brit birodalom leszármazottjainak spirituális, vallási, jogi, erkölcsi érdeklődését és igényeit, megtalálni a hangot azokkal a kisebbségekkel, amelyekre nem figyelnek a profitorientált adók;

D.      A BBC kötelessége, hogy a világ számára betekintést adjon a brit nemzet életébe, ugyanakkor kitekintést is nyújtson a britek számára is, elősegítve ezzel egymás jobb megértését is.

5. idézet:

„Engem rettenetesen zavar a jobboldalban az, hogy bibliai képeket használ és bizonyos értelemben a bibliai történeteket marketizálja. (…) Nem tartom szerencsésnek, ha egy politikai oldal bizonyos olyan dolgokat sajátít ki, amelyek soha nem lehet az övé, mert nem tőle ered. Engem nem zavar az, hogy a politikai véleményedet megvallod, de az nagyon zavar, hogy kétségbe vonod a másik liberalizmusát vagy a másik létét. (…) Nem teljesen baloldal ez, mondod nekem, a Fidesz tipikusan baloldali gazdaságpolitikát hirdet. (…) Magyarországon a parlamenti patkó az nem fedi le a klasszikus bal és jobboldal értelmét. Amikor te azt mondod, hogy a kormány nem baloldali, én azt mondom igen, és az ellenzék nem jobboldali. Ebben a szemantikai zűrzavarban nem jó, ha kétségbe vonjuk egymás létét vagy liberalizmusát. (…) Hogy lehet Orbánt és Jézus Krisztust egymáshoz hasonlítani, ne haragudjál?”

A fenti idézetet válasszuk ketté. A bibliai idézetek „marketizálásának” vádja új szín a neoliberális frazeológiában. Fábry ennek kapcsán meg is említi, hogy „ha ebből ez következik, a hegeli dialektikát ebben a pillanatban egy végtelen Gutmann nadrággá alakítod.” Ha már itt tartunk:

1. Gyurcsány Ferenc használt anno vallásos előképet, amikor azt mondta, hogy Magyarország nem Mária országa többé, mert ő már levette a kezét az országról. („Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.”)

2. Éppen Bakáts kifogásolja a fentieket, aki a mai napig annak a Tilos Rádiónak a műsorvezetője, amelyik keresztények legyilkolására buzdított karácsonykor? („Kiírtanám az összes keresztényt!”)

3. Fábrynak valóban igaza van, mert akkor - formállogikailag belátható -, hogy a köznyelv többé nem használhatná a „feltámadt poraiból” stb. kifejezéseket, merthogy azoknak bibliai előzményeik vannak.

Az idézet második fele olyan verbális katyvasz, amivel szinte nem is szabadna foglalkozni, ha mindez nem a televízió képernyőjén, milliók füle hallatára hangzik el. Hogy Fábry hol és mikor „vonta kétségbe” Bakáts vagy mások „létét”, arra nem derült fény, rendszerint ilyenkor a liberális részről, az érvelést alátámasztandó idézetek elmaradnak. Most is.

Aztán, hogy az emberi létezés kétségbevonása (tételezzük fel, hogy Fábry valóban így tett), hogyan és miért csak a liberalizmussal függ össze, megint csak rejtély marad.

Ezt követően Bakáts előhozadkodik azzal, hogy a Fidesz, jobboldali párt létére baloldali gazdaságpolitikát vall magáénak, amivel szinte magát húzza a csőbe, hiszen ezzel beismeri, hogy a ma baloldalnak nevezett pártkonszernnek köze nincsen a klasszikus baloldali elvekhez, annak ellenére, hogy az a nyilvánosságban folyamatosan puffogtatja a szociális érzékenység szlogenjét.

Bakáts azon is siránkozik, hogy „Magyarországon a parlamenti patkó az nem fedi le a klasszikus bal és jobboldal értelmét”. Elárulunk neki egy titkot: léteznek Európában „jobboldali” liberális pártok (pl. a holland VVD) és „baloldali” liberális pártok is (pl. a D66 szintén Hollandiában). Ez tipikusan annak a rossz lövészárkos beidegződésnek a végterméke, amely csak jobb- és baloldaliságra képes osztani az élet (minden!) területét!

6. idézet:

„Hát nem örülhetsz, ha demokrata vagy, hogy elsorvad a parlamentarizmus!”

Ezt Bakáts az SZDSZ támogatottságának csökkenése kapcsán mondja, de inkább már-már üvöltve. Ez a kijelentés már a politikai idiotizmus és műveletlenség sűrítménye, amely egy politikai erő parlamentből való kihullása és a parlamentarizmus stabilitása között párhuzamot vél felfedezni. Csak néhány magyar párt röviden, amelyek kiestek a parlamentből, ennek ellenére a parlamentarizmus nem szűnt meg: FKGP, MDNP, MIÉP, KDNP. Érdekes módon akkor nem sikongott Bakáts, amikor ezek a pártok eltűntek a Tisztelt Házból…

7. idézet:

Bakáts a tavaly októberi rendőri brutalitás kapcsán:

„A Fidesz illegitimnek tart egy kormányt, azt mondja, hogy takarodjon! (…) Ezzel a feszültség olyan mértékű lesz… gondold el, hogy egy viszonyrendszerben… hogy gondolod azt, hogy a rendőrséggel kezdődött a történet?  Azzal kezdődött, hogy történt egy olyan támadás, ami nem volt még a rendszerváltás, a 16 éves demokráciánk történetében? (…) Miért nem kapcsolod egymáshoz a momentumokat és rájövünk arra hogy…”

Bakáts a viszonyrendszerben való gondolkodást veti Fábry szemére. Szerinte az egész azzal kezdődött, hogy a Fidesz és Orbán Viktor részéről volt egy támadás. Nem véletlenül egy balatonöszödi hangfelvétellel kezdődött a történet, amire aztán tényleg nem volt még példa „16 éves demokráciánk történetében?”. Bocskai, erdélyi fejedelem egyik intelme az volt, hogy „a dolgot, magát nézzük”…

8. idézet:

„Orbán Viktornak van felelőssége abban, hogy az utcai politizálás kiteljesedett Magyarországon? Mondd, hogy nincs!”

A beszélgetésben ez volt a már említett politikai idiotizmus és szenilizmus második gyöngyszeme, ami szintén vezérmotívuma a neoliberális diskurzusnak és médiatematizációnak: Orbán, aki az utcán politizál, az utcára viszi a politikát, holott annak a parlamentben a helye stb. No, akkor emlékezzünk egy kicsit néhány további idézettel:

- „Utcai politizálás a parlament helyett” (Népszava, 1999. január 11.)

A cikk alcíme: Szakértők szerint a jövőben nagyobb szerepe lesz a nyilvánosságnak.

Tegyük még hozzá a fentiekhez Kovács László ebből az időszakból származó nyilatkozatait, melyek szerint a parlamenten kívüli eszközök nem jelentenek alkotmányon, illetve törvényen kívüli eszközöket!

- „Ha az emberek az utcára mennek, attól még nem fordul föl az ország.” (Horn Gyula az Orbán-kormány idején)

- „Ezt a kormányt csak parlamentáris eszközökkel nem lehet megállítani.” (Sándor László MSZOSZ-elnök és MSZP-s országgyűlési képviselő az Orbán-kormány idején.)

- „Megtévesztő és félrevezető minden olyan beállítás, amely csak a parlamenti politizálást tartja alkotmányosnak.” (Kiss Péter, az MSZP akkori ügyvezető alelnöke)

- „A parlamenten kívül is erőt fogunk felmutatni.” (Földes György, az MSZP országos választmányi elnöke)

9. idézet:

„Sándorom, akkor az ország másik fele, amelyik nem látja, hogy mi történik ebben az országban, az miért ilyen buta?”

Az ilyenek miatt Tiborom, mint te. (Előzmény: BBC Extending Choice nevű dokumentumának első alappillére: „Biztosítani az állampolgárok jogának érvényesülését, hogy jól tájékozottak legyenek, és ezáltal garantálni a „nemzeti párbeszéd” egészséges fejlődését; a BBC felelős azért, hogy a kiemelkedő jelentőségű bel- és külpolitikai eseményekről bárki pártatlanul és objektíven tájékozódhasson.”)