2006. november
Magyar Nemzet: A magyar helyzetről tárgyalt Sólyom a Pápával
(2006. november 6.)
"A magyar belpolitikáról és a határon túli magyarokról is tárgyalt Sólyom László XVI. Benedek pápával. A köztársasági elnököt szokatlanul hosszú audencián meghallgató katolikus egyházfő Sólyom szerint különleges tájékozottságról tett tanúbizonyságot. Sólyom látogatása alatt szóba hozta a csángók ügyét is. (...) Szó volt a határon túli magyarok anyanyelvű lelki gondozásáról, arról, hogy Szlovákiában legyen igazi magyar püspök és a csángók magyarul misézhessenek -- fogalmazott az államfő, aki jogi megoldást vetett fel. Az egyházmegyéket nemcsak területi alapon, személyi elv szerint is meg lehet szervezni. A tábori püspökök vagy a bevándorlók mellé rendelt püspökök példájára a szórvány magyarság is kapjon saját anyanyelvi püspököt. Sólyom László hozzátette: javaslata érdeklõdést váltott ki a szentszéki államtitkárságon."
http://www.icenter.hu/cgi-bin/automatic/bianko.pl?szo=4800&cikk=0611075045038
Részlet(ek) Bibó István válogatott tanulmányaiból (Corvina, 2004) az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem c. alfejezetből:
(142-144. o.)
A magyar közélet százesztendős fordított kiválasztása: hamis realisták és túlfeszült lényeglátók
(...) Közösségi vezetéshez és irányításhoz, mint általában minden alkotáshoz, két dolog szükséges: a ténylegesen keresztülvihető dolgokat szem előtt tartó gyakorlati realizmus és a feladatok belső törvényeit is jól ismerő lényeglátás. Ha egy közösség a hazugságnak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak első következménye az, hogy nem talál realista és lényeglátó embereket, akikre a maga vezetését rábízhassa. Talál bőségben gyakorlatias embereket, akiknek a számára a gyakorlati munka vagy érvényesülés lehetősége áll mindenekfelett, s ennek érdekében hajlandók abban az értelemben "realisták" lenni, hogy a hazugság fennálló és érvényesülő konstrukcióját elfogadják valóságnak. Realizmusuk ilyen módon egy alapvetően hazug építmény megtámasztásában, erősítésében és a tényleges lehetőségek hamis feltételei között való ide-oda tologatásban merül ki. A másik oldalon a lényeglátás adományával megáldott emberek vagy más kifejezési formát keresnek, vagy szűkebb, kisebb közösságekbe vonulnak, majd mind nagyobb mértékben izolálódnak, duzzogásba, sértődöttségbe, különcségbe vagy ádáz prófétaságba szorulnak; egyidejűleg a különcök és az ádáz próféták válnak alkalmassá, hogy a lényeg megmondását magukra vállalják. (...)
Olyan emberek sorsa ez, akiknek írásai és tételei kétségbeesett szenvedéllyel, máig is érvényes hatóerővel, az idő múlásával mind fokozódó hitellel megjelenítik és megfogalmazzák a fennállott konstrukciók hazugságát és kibírhatatlanságát; akiket azonban politikai vezetőknek, irányítóknak, gyakorlati, sorrendi kérdések eldöntőinek, az "exigenciák" (gyakorlati követelmény - Cs. Z.) tudóinak alig lehet elképzelni. (...)
A közösséget vezető vagy a közösség problémáit megfogalmazó egyéniségeknek e kétirányú fordított kiválasztása tömegével veti fel s helyezi előtérbe egyrészt az elmosódott, jellegtelen, silány, másrészt a görcsös és torz emberi alkatokat, s ezeken keresztül mindinkább egy megzavarodó, eltörzuló közösségi alkat képét mutatja. (...)
Abban tehát, hogy az ők és társaik mindinkább elesnek a ország minden irányú vezetésétől, nem az a lényeges, hogy az ő igazi magyarságuk kerül hatvanhét (1867 - Cs. Z.) után fokozatosan kisebbségbe, hanem az, hogy általában ép értelem, ép ítélőerő, ép erkölcsi szenvedély, ép közösségi érzék kerül minden vonalon kisebbségbe, a tényleg érvényesülők és láthatóan szereplők hamis realizmusával szemben. (...)
A történelem zsákutcás helyzeteiben, az irányadó s irányt mutató jellemek e szélsőségei, a közösségi formák eltorzulása, az értékmérők általános megbizonytalanodása közepette sokkalta nagyobb és fáradságosabb erőfeszítésbe kerül a valóság érzékelésének közvetlenségét, a bajok és veszedelmek lemérésének a félelemmentességét, az erkölcsi mértékek tisztaságát és a teljes cselekvés lendületét megőrizni.
(Interjú Szipál Márton, világhírű fényképésszel)
Index - http://velvet.hu/celeb/hcdb/napcelebje/szipal0815/
"(...) Úgy tartja, a magyarok vérrokonai az észak-amerikai indiánoknak. Levezetné a családfát?
Az én dumám így elterjedt? (nevet) Divatos, hogy a törököket tartják a magyarok rokonainak, de én a szemben jobban bízom, mint a könyvekben. A régi magyar filmek karakterszínészei olyan gyönyörű emberek, mint az északi indiánok: vastag szemöldök, kerek homlok, nagy szemek. Ez a törzs Észak-Szibériából jött, a világ legszebb emberfajtája. De mi keveredtünk. A székelyek viszont nem keveredtek.
Szóval a székelyek a legszebbek?
Elment egy partira a barátom Amerikába, és ott volt egy lány, aki úgy nézett ki, mint egy top amerikai modell. Mondta neki, ’te székely vagy!’ ’Igen, Székely Éva. (nevet) De tényleg erdélyi székely vagyok’. Ők a legszebbek, csak az a baj, hogy az orruk nagy, és nem szép a foguk."
